http://genium-med.hu/


 
Bejelentkezés
 
Azonosító:  
Jelszó:  
 
  Regisztráció >

Néhány betegségről bővebben

Szexuális úton terjedő fertőzések:

Napjainkra egyre több kórokozóról bizonyosodott be, hogy képesek szexuális együttlét kapcsán is terjedni. A fertőzések kialakulásában szerepet játszó kórokozók lehetnek baktériumok, vírusok, gombák illetve egyéb egysejtű élőlények.

Több olyan kockázati tényező ismert, melyek fennállásakor fokozottabb a fertőzés kialakulásának esélye. A gyakori partnerváltások, a nem megfelelő tisztálkodási szokások, valamint a gumióvszer mellőzése esetén sokkal gyakrabban kell számolni a nem úton terjedő fertőzésekkel.

Igen gyakran találkozunk tünetmentes megbetegedésekkel, amely azért is veszélyes, mert az idejében elkezdett, hatékony kezelés nélkül e fertőzések súlyos, akár a későbbi teherbeesést is veszélyeztető állapotot hozhatnak létre.

Sokáig a vérbaj (szifilisz) volt a leggyakoribb nemi betegség, de az antibiotikumok felfedezése óta az előfordulása jelentősen csökkent. A fertőzés több szakaszban zajlik, természetesen a korai stádiumban kezelhető a legkönnyebben a beteg. Ilyenkor általában a nemi szerven jelentkezik nedvedző, fekélyszerű elváltozás. A nőgyógyásznak gyanú esetén azonnal a bőr-, és nemibeteg gondozóba kell a pácienst irányítani, ahol a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok alapján idejében elkezdhetik a kezelést, és így teljes gyógyulás érhető el.

A kankó (tripper) kórokozója általában a húgycső és a méhnyak gyulladását hozza létre. Ennek megfelelően gyakori és fájdalmas vizelési inger jelentkezhet. Ha a fertőzést nem kezelik idejében, felszálló fertőzés révén megbetegedhetnek a felsőbb női szervek, és a méhnyálkahártya, valamint a méhkürtök súlyos gyulladása jöhet létre. Szerencsére napjainkban ez az állapot a korszerű antibiotikumok használata következtében ritkán alakul ki.

Ma a Chlamydia baktérium okoz a leggyakrabban szexuális úton terjedő fertőzést. Igen fontos hangsúlyozni, hogy a fertőzés gyakran tünetmentes. Ez a baktérium is a húgycső és a méhnyak gyulladását hozza létre elsőként, ami bő, sárgás folyással járhat. Kezelés nélkül ilyenkor is megfertőződhetnek a felső női nemi szervek, annak számos veszélyével és szövődményével. Ennek megfelelően, mivel a baktérium lassan szaporodik, lényegesen hosszabb kezelési idő indokolt, mint más fertőzések esetén.

Az idejében nem kezelt fertőzések a méh és a petevezetékek gyulladását, hegesedését, összetapadását és ezzel kapcsolatosan meddőség kialakulását okozhatják, vagy idült, fájdalomcsillapítók hosszas szedésére sem szűnő hasi fájdalmak léphetnek fel. A fertőzésekkel szemben való védekezés (gumióvszer!) azért is fontos, mert gyakran alakul ki úgynevezett tünetmentes fertőzés, amelyet csak nőgyógyászati vizsgálat, kenetvétel során lehet felismerni. Az idejében elkezdett antibiotikum kezelés segítségével teljes gyógyulás érhető el, és megelőzhetőek a fent említett szövődmények is.

Léteznek olyan vírusok (humán papilloma vírus, HPV), amelyek a külső nemi szervek (nagyajkak, hüvelybemenet) szemölcsszerű elváltozásait hozhatják létre. Ezeket idejében felismerve helyi kezeléssel, ecseteléssel hatékonyan lehet gyógyítani, ellenkező esetben azonban olyan nagyméretűre növekedhetnek, hogy a kezelés csak műtéti kimetszéssel oldható meg.

Természetesen szót kell ejteni a HIV-fertőzésről is, amely halálos kimenetelű fertőzést okoz, valamint a fertőző májgyulladásról és a herpesz vírusról, melyek szintén nemi úton is terjednek és amelyekkel szemben csak a gumióvszer használata nyújthat védelmet.

A hüvelygyulladásoknak is van olyan változata, amelyet szexuális úton terjedő kórokozó hoz létre. A fő tünet ilyenkor a kellemetlen szagú, sárgás-zöldes, habos folyás, de lehet tünetmentes is, ilyenkor csak a nőgyógyász veszi észre a méhnyak gyulladásos állapotát. A fertőzés szövődményeként, amennyiben nem kezelik, hólyaghurut is kialakulhat. Fontos tehát a beteg és a partner egyidejű, gyógyszeres kezelése, és az eredményesség ellenőrzése is.

Többféle fertőzés akár együttesen is előfordulhat. Akkor tehát, ha gyakori partnerváltás is valószínűsíthető a fertőzések hátterében illetve a nemi szervek szemölcsszerű elváltozásairól is fennállnak, mindenképpen ajánlatos a beteget nemibeteg gondozóba is irányítani, ahol az összes nemi úton terjedő kórokozó vizsgálatára (kankó, szifilisz, HIV) is lehetőség van. Ez természetesen lehetséges akkor is, ha a páciens eleve ezzel a kéréssel fordul a nőgyógyászhoz. Nem lehet eléggé hangsúlyozni tehát az átgondolt szexuális partnerkapcsolat és a fertőzésekkel szemben való védekezés (gumióvszer!) jelentőségét. Az óvszer használata akkor is ajánlott, ha a fogamzásgátlás más módon is biztosított. Fontos, hogy amennyiben a páciensnek szexuális fertőzésre van gyanúja, azonnal forduljon a nőgyógyászhoz vagy a bőrgyógyászhoz, aki mielőbb a megfelelő kezelésben fogja részesíteni, hogy ezáltal a fertőzés további terjedése, a másik partnerre való átvitel, illetve a korábbiakban már említett súlyos szövődmények kialakulása megakadályozható legyen.

vissza a lap tetejére


Képek: HPV, DNS, condyloma, méhnyakrák

A "Human Papilloma Vírus" (HPV)

A Human Papilloma Vírus (HPV = Emberi "Szemölcsös daganat" Vírus) nem egy új kórokozó. Azért került mégis most előtérbe, mert a kimutatására alkalmas olcsó laboratóriumi módszereket csak néhány éve fejlesztették ki és használják világszerte, így Magyarországon is. Fontosságuk azért nőtt meg, mert újabb adatok szerint egyes nőgyógyászati daganatok kóreredetében nagy szerepük lehet.

A vírus a nők és a férfiak nagy többségében (akár 78-92%-ában) is jelen van, azonban ehhez képest ritkán okoz betegséget. A HPV-nek több mint 80 változata van, ezek különböző elváltozásokat okozhatnak testszerte. Például a HPV egyik típusa hozza létre a lábon előforduló "tyúkszemet", egy másik változata pedig a kisgyermekek kezén gyakran előforduló szemölcsöket okozza. A női nemi szerveket megtámadó HPV-t általában nemi úton lehet elkapni. Megelőzésében fontos szerepe van a gumióvszernek és a partner megválogatásának, a hűségnek.

Maga a vírus bizonyos sejtek burjánzását idézi elő, beépülhet az emberi DNS-be, vagy annak működését befolyásoló anyagokat termel, ami a legtöbbször jóindulatú (szemölcsszerű) kinövést hoz létre. Van azonban a vírusnak néhány típusa, amely hosszabb idő (évek) alatt a olyan elváltozást hozhatnak létre, melyből elhanyagolt esetben rosszindulatú daganat fejlődhet. A vírus ellen - egy egyébként egészséges szervezet - védekezni tud, így legtöbbször nem alakul ki betegség, vagy rosszindulatú daganat.

A méhnyakrák-szűrés kapcsán találkozunk olyan esetekkel, amikor a mikroszkópos vizsgálat vagy a citológiai kenet során felvetődik a szemölcsvírus fertőzés gyanúja, ekkor tipizálást lehet végezni, annak eldöntésére, hogy rosszindulatúságot képes-e okozni az adott HPV típus (ezeket a típusokat ún. magas rákkeltő rizikójú HPV-nek nevezzük), vagy a rosszindulatúságba történő átmenettől nem kell tartani (ún. alacsony rákkeltő rizikójú HPV).

A vírusfertőzés gyógyítása az általa okozott elváltozás kezelésén alapul, mivel a vírust (a herpesvírushoz hasonlóan) gyógyszeres kezeléssel a szervezetből eltüntetni nem lehet. Létezik gyógyszer, amellyel a szervezet normális védekezőképességét (immunrendszerét) fokozhatjuk, így elő tudjuk segíteni, hogy a vírust a szervezet maga semlegesítse (ezen gyógyszer hatékonyságáról HPV esetében, a vélemények megoszlanak). Az elváltozások közvetlen kezelése (ecsetelés, kimetszés) általában hatékonyabb és célravezetőbb szokott lenni.

vissza a lap tetejére


Chlamydiasis

Chlamydiasisnak (ejtsd klamídiázis) a Chlamydia trachomatis nevű kórokozó által okozott fertőzést nevezzük. Ma a Chlamydia trachomatis a leggyakoribb szexuális úton terjedő baktérium. Nőgyógyászati problémát akkor okoz, amikor kismedencei szervek gyulladását okozza. A fertőzés forrása általában a chlamydiás húgycsőgyulladásban szenvedő vagy tünetmentesen hordozó férfi, tehát általában nemi úton fertőződik a beteg.

A szexuálisan aktív nők 15-25 %-ánál fordul elő élete során chlamydia okozta gyulladás, leggyakrabban tünetmentesen esnek át a nők a fertőzésen, és maradéktalanul meg is gyógyulnak belőle, de az esetek egy részében (kb. 40 %) krónikus gyulladás alakul ki, valamint néma hordozás.

Milyen szerveket betegíthet meg?

  • Bartholin-mirigy
  • Méhnyak mirigyei
  • Méhnyálkahártya
  • Húgycső, húgyhólyag

Tünetei lehetnek:

  • Krónikus alhasi fájdalom
  • Köztes vérzés
  • Gyakori vizelési késztetés, húgyhólyag fájdalma
  • Sűrű, sárga folyás
  • Meddőség

A chlamydia szűrése és kezelése megoldott. Amennyiben fennáll a fertőzés lehetősége, keresse meg ambulanciánkat vagy forduljon nőgyógyászához.

vissza a lap tetejére



Hüvelyi fertőzések és nem fertőzéses eredetű folyások

A női alsó nemi csatorna fertőzései közül a hüvely fertőzései fordulnak elő leggyakrabban. A hüvely a végbél közelsége és a nemi életben betöltött szerepe miatt állandó baktérium és gomba hatásnak van kitéve. A hüvely ideális hely a baktériumok megtelepedésére (testhőmérsékletű, nedves körülményeket biztosító, jó vérellátású nyálkahártyával bélelt szerv). A hüvelyben normálisan is előfordulnak baktériumok, amelyek hozzájárulnak a hüvelyben lévő savas környezet kialakításához, így megfelelő védelmet nyújtanak a nyálkahártyának. Ezek a védő hatású baktériumok a tejsavtermelő baktériumok. Hogyha valamilyen hatásra (pl. antibiotikumok, hüvelyen keresztül végzett műtét) ezek a védő baktériumok elpusztulnak, vagy számuk jelentősen megkevesbedik, akkor helyet adnak más, zömében kórokozó baktériumoknak illetve gombáknak. Ekkor keletkeznek a hüvelyi fertőzések. Ezeket a nők nagyrészt nem másoktól kapják el, hanem saját szervezetükből, például a végbelükből kerülnek be a hüvelybe. A hüvelyi fertőzések másik nagy részét a nemi úton terjedő betegségek alkotják.

A hüvelyfertőzések legjellegzetesebb tünete a hüvelyváladék mennyiségének és minőségének megváltozása. Leggyakrabban fehér folyás képében jelentkezik. A hüvelyben normálisan is képződik váladék, ami elsősorban a méhnyak mirigyeinek a váladékából és a felső nemi csatornából származnak. Kóros körülmények között ezek mennyisége is felszaporodik. Például ha a méhszájon "seb" képződik, akkor a méhnyak váladéktermelése fokozódik, ami a hüvelyben, mint fehér folyás jelenik meg.

A hüvelyi folyások tünetei: egy részük tünetmentes fehér folyásként jelenik meg; olykor a folyásnak kellemetlen szaga lehet, keveredhet vérrel (például hüvelyi idegen test esetén), ha a fertőzés a külső nemi szerveket is érinti, akkor égő, viszkető érzést is okozhat. Ezen tünetek jelentkezése esetén a lehető legjobb, ha a nő nőgyógyászhoz fordul. A nőgyógyász orvos a megfelelő vizsgálatok elvégzése után (mikroszkópos kenetvizsgálat, kórokozó tenyésztés) megfelelő, célzott kezelést alkalmaz. A kezelés gerincét a helyi hatású készítmények alkotják: krémek, kenőcsök, kúpok, hüvelytabletták. Az esetek egy részében azonban szájon át szedhető készítményeket, antibiotikumokat is felírhat az orvos.

A hüvelyi fertőzések egy speciális esetét képviselik a terhesség esetén jelentkező hüvelyi fertőzések. Ebben az esetben, ugyanis komoly következményei lehetnek a fertőzésnek: koraszülés, magzatburok repedés, nem megfelelő ütemű méhen belüli fejlődés, esetleg a magzatnál súlyos veleszületett fertőzések, mint például tüdőgyulladás. Ezekben az esetekben még inkább fokozottabb odafigyelés és minél korábbi hatékony kezelés szükséges. Az ilyen fertőzések megelőzésére a terhesgondozás folyamán hüvely-, vagy méhnyak váladék tenyésztést szoktak végezni.

A hüvelyfertőzések jó része megelőzhető. Nagyon fontos a hüvely tisztán tartása. Kerülni kell az erős fertőtlenítő hatású szappanokat. Kerülni kell a nem megfelelően szellőző, szoros alsónemű viselését. Kerülni kell a kádban való ülőfürdőt. Járványos időszakban antibiotikum kezelés után ajánlatos sok kefirt enni, ez ugyanis visszaállítja a hüvely rendes tejsavtermelő baktériumszámát.

Nagyon fontos, hogy a nőkben fellépő hüvelyfertőzést a férfi partner is elkaphatja. A férfiakban azonban a fertőzések nagy része tünetmentesen zajlik. Így tünetmentes férfi tudtán kívül is megfertőzheti párját. Éppen ezért szükséges a férfi partner kezelése is, illetve hüvelyfertőzés esetén óvszer használata.

vissza a lap tetejére


A menstruáció és zavarai

Tartalom:

A pubertáskor leglátványosabb eseménye az első menstruáció megjelenése, amely Magyarországon átlagosan 12.6 éves korban következik be. Ezt követően a vérzések 48-52 éves korig, 28-30 naponta, több-kevesebb rendszerességgel mutatkoznak. Kezdetben a vérzések nem rendszeresek, négy-hat hétre is jelentkezhetnek, de egy-másfél évvel a menzesz megjelenése után már csak a 21 napnál nem rövidebb, és a 38 napnál nem hosszabb ciklusokat tartjuk élettaninak. A női termékenység szempontjából nagy fontosságú az átlagosan a 14. napon jelentkező peteérés (ovuláció), mely során a petesejt a petefészekből kilökődik és készen áll a megtermékenyítésre. A női havi ciklus rendszeressége, élettani működése, a szervezet bonyolult hormonális egyensúlyának eredménye. Ha ez a harmonikus együttműködés bárhol megbomlik, az a menstruáció zavarához, vérzési rendellenességekhez vezethet.

Normál menstruáció:

A menstruáció 4-6 napig tart. A vérveszteség 30-50 ml. 80 ml felett kóros.

A menstruáció higiénéje: mindennapi alapos mosakodás, a szeméremtest megtisztítása. A hüvelyt kiöblíteni nem kell. Intim betét vagy tampon használható igény szerint, de 6-8 óránként cserélendő. A sima vatta is alkalmazható, de nem korszerű. Erős vérzésnél a betét a legelőnyösebb.

Menses alatt versenysport, úszás és főleg a coitus nem ajánlott. Bár vannak nők, akik azt állítják, hogy a legfrenetikusabb orgazmust menstruáció alatti szeretkezéskor érték el, mégis azt tanácsoljuk, hogy kerüljük ilyenkor a közösülést. Miért? Mert nem higiénikus és mert a férfiak húgycsőgyulladást kaphatnak valamint az endometriosis kialakulásában is lehet szerepe. Azonban a legfontosabb érv, hogy a nemi úton terjedő betegségeket ilyenkor könnyebben el lehet kapni!!!

Menstruáció hiánya:

Elsőként a havi vérzés teljes hiányáról kell beszélnünk. A menstruáció nélküli állapotok (amenorrhoeák) két nagy csoportját különítjük el:

  • Az elsődleges amenorrhoea (ha 18 évesnél idősebb nőnek még soha nem volt menzesze)
  • A másodlagos amenorrhoea, ha már volt menzesz, de az újabb menzesz késése meghaladja a 90 napot , és terhesség nem áll fenn. (Pubertásban csak 6 hónapot meghaladó vérzéskimaradás esetén beszélhetünk másodlagos amenorrhoeáról.

Menzesz kimaradás vagy késés esetén először mindig terhességre kell gondolni, és mihamarább szakorvoshoz kell fordulni, mivel méhen kívüli terhesség lehetősége is fennáll.

Ne felejtsük el azonban, hogy a menstruáció nélküli állapot a következő négy esetben élettani, tehát a szervezet normális működését tükrözi:

  • a pubertás előtt
  • a terhesség során
  • a szoptatás időszaka alatt
  • a változó korban

A vérzés elmaradásának több kóros oka lehet, például:

  • petefészek megbetegedése
  • hypothalamus, agyalapi mirigy, mellékvese, pajzsmirigy, hasnyálmirigy megbetegedése, hormonális egyensúly felborulása.
  • a hüvely és a méh megbetegedése, fejlődési rendellenessége
  • külső tényezők: sugárterápia, műtét,
  • fogamzásgátlók szedése után gyakran kialakul az ún. "postpill amenorrhoea", amikor a gyógyszerszedési periódus után a menstruáció elmarad.

Bővebb menstruáció:

A vérzészavarok másik nagy csoportjában a havi vérzés jelentkezik ugyan, de vagy mennyiségében, minőségében, vagy gyakoriságában kórosan eltér az élettani havi ciklustól. Ezen rendellenes vérzések hátterében, legtöbbször a hormonális működés kisebb-nagyobb mértékű zavara állhat. A szervi eredetet természetesen minden esetben ki kell zárni.

A női ciklust irányító bonyolult rendszer nem tökéletesen harmonikus működése okozhatja az úgynevezett megvonásos vérzést, melynek hátterében az ovuláció hiánya áll, de kialakulhat áttöréses vérzés is, amikor is a méhnyálkahártya burjánzása nagyobb mértékű a normálisnál, a termelődő női hormonok működését fenntartani képtelenek, a nyálkahártya részletekben lelökődik, időben elhúzódó rendellenes vérzést okozva.

Ha az időben jelentkező vérzés mennyisége meghaladja a normális ciklusra jellemző mennyiséget és ez fokozott vérveszteséget jelent, hypermenorrhoeáról beszélünk, ez önmagában csak tünet, számos rendellenesség okozhatja. Hátterében szervi okok is állhatnak:

kismedencei gyulladás, méhen kívüli terhesség, a méh myomája ( jóindulatú izomdaganat), méhen belüli fogamzásgátló eszköz, a méhnyak vagy méh rosszindulatú megbetegedése, a petefészek daganata, endometriosis). Endometriosisról akkor beszélünk, ha méhnyálkahártyához hasonló szövetet találunk a méh üregén kívül bárhol a szervezetben. A kóros elhelyezkedésű méhnyálkahártya követi a normális ciklusos változásokat, a menzesz alkalmával felgyülemlő váladék, súlyos elváltozásokat, összenövéseket, panaszokat (fájdalom) okozhat. A szervi eredetű vérzészavarok a kiváltó ok kezelésével megszüntethetők. A vérzési rendellenesség gyakran a ciklust nem tartó, tartós és visszatérő formában jelentkezik. Itt két különleges csoportot kell megemlíteni:

pubertásban a "tanuló" petefészkek szabályozása nem tökéletes, a hormonális egyensúly megbomlása következtében a méhnyálkahártya szerkezete nem lesz egységes, foltokban lökődhet le. A vérzés nagyon súlyos lehet, akár az életet is veszélyezteti. Nagyon fontos ilyenkor is a kórelőzmény pontos tisztázása és a gondos vizsgálat. Ha a pubertásban levő leánynak szexuális kapcsolata van, úgy a vetélés lehetőségét is ki kell zárni. Ebben a terhességi teszt és az ultrahangvizsgálat segít. A gyermekkori hüvelyi vérzések hátterében leggyakrabban idegen test húzódik meg.
A pubertáshoz hasonlóan a változó korban jelentkező vérzészavarokat is külön csoportba kell sorolni, mivel ebben az életkorban jelentősen megnő a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatának valószínűsége, ezért ilyenkor a diagnosztikus méhkaparástól eltekinteni nem lehet, mivel a rosszindulatú daganat kizárásához szövettani vizsgálatra van szükség.

Rendszertelen vérzés:

A ciklus ritmuszavarait tempoanomáliáknak nevezzük. A 21 napnál sűrűbben jelentkező menzesz hátterében legtöbbször az ovuláció elmaradása húzódik meg, ilyenkor a méhnyálkahártya a vártnál korábban lökődik le. Máskor viszont gondos elemzéssel kiderül, hogy a kéthetenként jelentkező vérzés minden második alkalommal lényegesen kevesebb, tehát csak a ciklus közepén jelentkező, "középidős" vérzésről van szó, amely lényegében nem tekinthető kórosnak. A túl gyakori menstruáció mellett még kóros lehet a 38 napnál ritkábban jelentkező havi vérzés is. Amennyiben a beteg gyermeket nem kíván, viszont a ritka menzeszek zavarják, ciklusfelépítés végezhető hormontartalmú készítményekkel, amely célra alkalmasak a kombinált fogamzásgátló tabletták is.

vissza a lap tetejére



Az emlő rosszindulatú daganata

Tartalom:

Az emlőrák a középkorú nők leggyakoribb rosszindulatú daganata és egyben a leggyakoribb haláloka is! Az európai statisztikák alapján kijelenthetjük, hogy minden tizedik nő élete során kapcsolatba kerül az emlődaganattal. Hazánkban évente kb. 5600 új esetet ismernek fel és kb. 2300-an halnak meg emlőrákból kifolyólag.

Hajlamosító tényezők elemzésekor derült ki, hogy a mellrák ritkábban fordul elő azon nők között, akinek későn jelentkezik az első menstruációjuk és hamarabb érik el a menopauzát. Azok között viszont gyakoribb az előfordulás, akik nem vagy csak későn szülnek és nem szoptatnak, illetve a túlsúly hajlamot jelent. Ezek a tények az ösztrogén nevű hormon valamilyen szerepére utalnak az emlődaganat képződésében, de nem ez az egyetlen kimutatott faktor. Fokozott a kockázat azoknál, akiknek a családjában elsőfokú rokonok között emlőkarcinóma fordult elő (egyoldali emlődaganat esetén 30%, kétoldali esetben 50%!!!). Az ún. BRCA 1 gén mutációjának kimutatása esetén 70 éves korig 85% emlőrák, 63 %-ban petefészekrák kialakulására lehet számítani.

További kockázatemelő tényező a dohányzás és a zsírban dús ételek fogyasztása.

Az emlődaganat onkogenetikai vizsgálata a magas költségek miatt csak nagyon indokolt esetben (halmozottan előforduló fiatalkori vagy kétoldali emlődaganat előfordulása a családban) elérhető, illetve önköltséggel érhető el Magyarországon.

 

Felismerés:

Az emlődaganat sajnos igen előrehaladott stádiumot érhet el anélkül, hogy jelentős tünetekkel járna. Az első, viszonylag korai tünet a tapintható 1-2 cm-es göb. Az emlőt topográfiailag 4 kvadránsra osztjuk fel (lásd kép). A legtöbb daganat a külső-felső negyedben fordul elő, ezért itt kell a legtüzetesebben vizsgálódni.

 

Emlő önvizsgálata:

Az önvizsgálat havonta javasolt, lehetőleg a ciklus azonos napján. Legkönnyebben a menstruációs vérzést követő napokban tapintható át az emlő állománya.

  1. A vizsgálathoz vetkőzzünk le felülről félmeztelenre. Nézzünk tükörbe, látunk-e ránézésre valami szokatlant, emeljük fel a karjainkat, figyeljük meg így is a melleket.
  2. Két kéz közé fogva, alulról-felülről tapintsuk át a melleket az alábbi módon: felső kezünk ujjaival az alsó kezünknek nyomva tapintsuk át az egyik mell állományát centiméterről centiméterre, majd az alsó kézzel a felső kéznek nyomva ismételjük meg ugyanezt. A másik mellet is vizsgáljuk át ugyanígy.
  3. Feküdjünk hanyatt, és a mellkasnak nyomva vizsgáljuk át a mell teljes állományát ismét.
  4. Újra álljunk fel, és leeresztett karok mellett tapintsuk át a hónaljárkokat, nem érzünk-e ott csomót.
  5. Vegyük két ujjunk közé az emlőbimbókat és nyomjuk meg annyira, hogy lássuk nem váladékozik-e.

Mi hívja fel a figyelmet a daganat jelenlétére?

  • emlők aszimmetriája, mely korábban nem volt megfigyelhető
  • visszatérő emlőgyulladás
  • tapintható göb
  • már meglévő, ismert de jóindulatúnak vélt göb növekedése
  • hónalji vagy kulcscsont feletti árokban jelentkező nyirokcsomó
  • újonnan megjelent pigmentáció, behúzódás vagy "narancsbőr" tünet az emlő bőrén
  • emlőbimbó behúzódása, elferdülése, váladékozás

Közvetlenül a menstruáció előtt és a vérzés idején a mellek gyakran érzékenyek, kötegesebbek, ezért nehezen vizsgálhatóak, esetleg egy-egy köteg időszakos megduzzadása felesleges pánikot kelthet a nőkben, ezért inkább a menses utáni hét az ideális a vizsgálathoz. Szoptatás ideje alatt is nehezen értékelhető a mellek állapota a mirigyes átalakulás miatt.

Vizsgáló módszerek, szűrővizsgálatok:

  • Emlők önvizsgálata - havonta
  • Emlők orvos általi áttapintása - évente, panasz esetén gyakrabban
  • Emlő ultrahang - szükség esetén
  • Mammográfia - 40 év felett 2 évente
  • Genetikai vizsgálatok - magas genetikai kockázat esetén (terhelő egyéni vagy családi kórelőzmény)
  • Mintavételezés: vékonytű aspiráció, biopszia, csomó műtéti eltávolítása

Néhány szó a mammográfiáról:

A mammográf gép az emlők befogása után több irányból kis dózisú röntgenfelvételt készít (lásd kép), melyen láthatóvá válnak az emlődaganatra jellemző elváltozások. Ez a leggyakoribb képalkotó eljárás, amellyel vizsgáljuk az emlőt. Reproduktív korban általában emlő ultrahangot alkalmazunk. Mammográfiát használnak a Népegészségügyi Program keretében kötelezővé tett szűrőkampányban, mely a 40-65 éves korosztály számára 2 évenként ismételt mammográfiát jelent. A program keretében a halálozás 20-30%-os csökkenése várható. Sajnos az is tény, hogy a az emlődaganatos esetek 40-50%-a nem kiválasztott korcsoportban fordul elő, ezért fontos az emlők tapintása a többi korosztályban is.

 

 

 

Az emlőrák ellen folytatott nemzetközi kampány és kutatás szimbóluma a rózsaszín szalag. Hazánk csatlakozott az Emlőrákellenes Liga világméretű mozgalmához és nálunk is megtartják az Emlőrákellenes Világnapot.

 

vissza a lap tetejére

 

 

 

 

 

 


A méhtest rosszindulatú daganata

A méhtest rosszindulatú daganata általában a méh nyálkahártyájából alakul ki. Hajlamosít rá az elhízás, cukorbetegség és magas vérnyomással járó anyagcserezavar. A rákos elfajulást leggyakrabban megelőzi a méhnyálkahártya kóros megvastagodása, túlburjánzása, vérzészavar. A méhtestrák szűrhető a vérzészavarok kapcsán elvégzett ún. tisztasági kürett (curettage, méhkaparás) által nyert szövettani elemzéssel és a 45 év felettieknek évente ultrahangos méhnyálkahártya vastagságméréssel.

vissza a lap tetejére

 

 

 

 


A méh myomája

A méhtest izomzata simaizomból áll, melynek jóindulatú daganatát leimyomának, röviden myomának nevezzük. A nők leggyakoribb jóindulatú daganata, a reproduktív korban lévő nők 20-25 %-ában kimutatható. A méheltávolítások 30-40 %-át myoma vagy myoma okozta vérzészavar miatt végezzük.

Néhány millimétertől akár emberfejnyi nagyságig terjedhet a mérete. Csak nagyon ritkán, az esetek 0,1-0,5 %-ában válik rosszindulatúvá.

Milyen tünetek hívják fel a figyelmet a myomára?

Leggyakoribb tünet a rendellenes vérzés, mely rendkívüli, vagy bőséges havi vérzést jelent, következményes vérszegénységgel. Jellemző tünet lehet a fájdalmas menstruáció, mely hónapról-hónapra rosszabbodik, vagy a krónikus alhasi fájdalom, nyomásérzés. Gyakran krónikus keresztcsonti vagy derékfájdalom, hátba, vagy az alsó végtagokba sugárzó fájdalom hívja fel a figyelmet a kismedencei folyamatra. Akut tüneteket csak akkor szokott okozni, ha egy kikocsányosodott myomagöb nyele megcsavarodik, vagy elhalás következik be a göbben, mely esetleg befertőződik.


A gyermekvállalásban is számtalan probléma forrása lehet a myoma. Meddőséget vagy gyakori vetélést, koraszülést okozhat. Szüléskor mechanikai akadálya lehet a hüvelyi szülésnek vagy fájásgyengeséget, súlyos atóniás vérzést okozhat.

Diagnózis általában nőgyógyászati vizsgálattal vagy ultrahang vizsgálattal állítható fel legkönnyebben, ritkán MRI vizsgálat szükséges.

A myoma kezelését elsősorban az határozza meg, hogy mekkora a daganat mérete, növekedési üteme, okoz-e panaszt vagy a páciens kíván-e még terhességet. A skála rendkívül széles. Ha a myoma kicsi és nem okoz panaszokat, általában csak szoros kontroll javasolt. Amennyiben beavatkozást igényel, gyógyszeres kezeléssel vagy a myomát ellátó ér embolizációjával csökkenthető a mérete. Megszüntetése mai ismereteink szerint csak műtéti úton történhet. A méhüreghez közeli, közvetlenül a nyálkahártya alatt növekvő göb méhtükörrel (hysteroscop), a méh felszínén növekvő myomákat hastükörrel (laparoscop) távolíthatjuk el. Amennyiben egyik módszer sem alkalmas, hasmegnyitással (laparotomia) végezzük el a myomagöb eltávolítását. Abban az esetben, ha a betegnek már nincs további gyermekvállalási szándéka, a teljes méh eltávolítása a megoldás, mely hüvelyi vagy hasi úton történhet.